Miért a folyó? – A sár, a küzdelem és a vadvízi csoda

Sokan kérdezik tőlem: „Miért mész ki a Tiszára, amikor ott a kényelmes tópart, a lenyírt fű és a büfé?” Ilyenkor csak elmosolyodom, és arra gondolok, amit ők sosem fognak érteni. Mert a folyóvízi horgászat nem hobbi, hanem egy életforma – annak minden gyötrelmével és mámorával együtt.

A sár, ami próbára tesz

Nálunk nincsenek térkövezett beállók. Aki a folyót választja, az elfogadja a sarat, ami bokáig ér egy tavaszi eső után, és ami napokig ott marad a csizmán, a kocsi szőnyegén, meg az ember lelkében is. Itt nincs „steril” pecázás. A meredek partfalon való lejutás felér egy alpinista mutatvánnyal, és nem egyszer fordult már elő, hogy a felszereléssel együtt csúsztam meg a nyálkás agyagon. De ez a sár a belépőjegy az érintetlen természetbe.

Bogarak, szúnyogok és a „vadvilág”

Aki nem állt még a szürkületben a felhőnyi szúnyoghad közepén, miközben próbálja felfűzni a csalit, az nem tudja, mi a fegyelem. A folyón nem te vagy a csúcsragadozó, hanem a természet része. A bogarak, a váratlanul feltámadó szél, a hirtelen jött vihar, ami elől nincs hová menekülni a sűrűben – mindez a csomag része. Itt nem a halad nevelték, itt a környezet nevel téged.

Tudás a kényelem ellenében

A tavi horgászat egy más világ. Ott tudod, hol a medertörés, tudod, hogy ott a hal. A folyón? Itt minden perc egy ismeretlen egyenlet. Ismerned kell az áradást, a sodrás irányát, tudnod kell, hová fekszik le a hordalék, és hol áll meg a hal a visszaforgóban. Itt a tudás nem a katalógusokból jön, hanem az évekből, amiket a parton töltöttél el ázva-fázva. A folyó nem adja oda a titkait az első szembejövőnek.

A veszély, ami tiszteletet parancsol

A Tisza nem játszótér. Egy rossz mozdulat a csónakban, egy figyelmetlen éjszakai lépés a suvadó parton, és az Öreg Hölgy rögtön emlékeztet, ki az erősebb. Ez a veszélyérzet adja meg azt az alázatot, ami a legtöbb horgászból hiányzik. Itt megtanulsz tisztelni minden egyes négyzetméternyi vizet.

És a jutalom… amiért megéri

De aztán eljön a pillanat. Amikor a fűszeres bojlira olyan brutális, elemi erejű kapás érkezik, ami majd' lerántja a botot a tartóról. Amikor a fárasztás nem egy „súly emelgetése”, hanem egy élet-halál harc a sodrásban küzdő, kőkemény nyurga ponttyal.

Amikor végre a kezedben tarthatod azt a tiszta, vad halat, aminek minden pikkelye az erőtől duzzad, és tudod: ezt nem egy telepítő kocsi hozta ide. Ez a hal a folyó gyermeke, és te győzted le a saját birodalmában. Abban a pillanatban elfelejted a sarat, a szúnyogcsípéseket és az álmatlan éjszakákat. Ott maradsz te, a hal és a végtelen Tisza.

Ez a PHT Riwer Carp szellemisége. Nem a legkönnyebb utat járjuk, hanem az igazit.

Várunk benneteket a parton, ahol a sár mély, de a sikernek más az íze!